Szellőztetés szükségessége

 

Zehnder Comfoair A szellőzőrendszer kiépítése Magyarországon szinte ismeretlen fogalom. Pedig a lakások szellőztetésére annál nagyobb hangsúlyt kell fektetni minél jobb a hőszigetelés. Sokak keserű tapasztalata az, hogy a nyílászáró csere és a külső hőszigetelés felrakása után gyakorlatilag azonnal előjön a penészesedés, ami addig ismeretlen volt a számukra. Ilyenkor azután a műanyag ablakokat, és a nem szellőző polisztirolt kezdik hibáztatni a jelenségét. De gondoljuk csak át, hogy valójában mi is okozza a problémát?

 

A lakásban élő emberek egyrészt a légzésükkel másrészt főzéssel, mosással rengeteg párát juttatnak a levegőbe. A tapasztalatok azt mutatják, hogy tartós 60% feletti páratartalom mellett kialakul a penészképződés. A penész a hűvös helyet szereti, ráadásul a párás levegő a hideg felületeken lecsapódik, és így a hőhidak mentén  még nedvesebb területek alakulnak ki, amik a penész elszaporodásának kedveznek. Ez ellen csak egy féle módon védekezhetünk, nem engedjük tartósan 60% fölé emelkedni a lakás levegőjének páratartalmát.  A páratartalom csökkentése legegyszerűbb módon szellőztetéssel valósítható meg. A kinti hűvös levegő ugyanis kevesebb vízgőzt képes magában tartani, ha szellőztetéskor erre cseréljük a benti párás meleg levegőt, akkor a hideg levegő, - miután bent felmelegedett - már kevesebb párát tartalmaz. A lakásból kiáramló meleg párás levegő víztartalma meg látható módon kicsapódik a kinti hidegben. 

 

Légcsatorna hálózat a födémben

 

A lakás szellőzése a régi építésű házakban több ponton is megvalósult. Egyrészt az ablakok nyitogatásával, a hagyományos szellőztetéssel. Másrészt az ablakok rossz záródása miatt csukott ablakok mellett is. És nem utolsó sorban a nem légtömör falszerkezeteken, a téglák közötti habarcson keresztül. Amikor egy hagyományos építésű háznál az ablakokat légtömör ablakokra cseréljük (mindegy, hogy műanyagra vagy fára!), és a házat kívülről szigeteljük (mindegy, hogy polisztirollal vagy szálas szigetelő anyaggal), akkor az addigi tökéletlenségekből eredő szellőzési lehetőségeket szüntetjük meg. A szellőztetési szokásokon pedig nagyon nehéz változtatni, gyakorlatilag ugyanannyit fogunk utána is szellőztetni az ablakok nyitogatásával. Ráadásul a hőszigeteléstől azt várjuk el, hogy csökkenjen a fűtési számlánk, ezért nem akarjuk többet nyitogatni az ablakot, mint korábban. Ennek pedig egyenes következménye a penészedés. 

Ilyenkor a műanyag ablakokra és a polisztirol hőszigetelésre fogják, hogy lám-lám nem szellőznek a falak, ezért van a penész. Pedig egyszerű gondolatmenettel belátható volna, hogy hőszigetelést csak nyugvó levegővel lehet elérni. Ha egy felületen a levegő átáramlik, akkor az már nem hőszigetelő, így a szálas hőszigetelő anyagok „légzése” valójában azt mutatja, hogy a bennük lévő mikrofiltráció miatt hőszigetelésük tökéletlen.  Ha viszont a felület jól hőszigetelő, akkor a levegő nem áramlik rajta keresztül, így viszont nyilván a pára sem áramlik rajta át.

 

Ez a szellőzési probléma a hagyományos gravitációs fűtésű gázkazánok által okozott halálos balesetek miatt a kéményseprőknél hamar előjött, így ők már ragaszkodnak az új légtömör ablakoknál az ablakszellőzők kialakításához. Azonban könnyen belátható, hogy visszás dolog drága, jól záródó ablakokra cserélni a régi huzatos nyílászáróinkat, majd kilyuggatni a drága nyílászárókat résszellőzőkkel, hogy újra huzatosak legyenek…

Ha az energiatakarékosság szempont, akkor egyetlen megoldása van a helyzetnek, a lakásszellőző berendezés beépítése. Ezért Németországban évek óta kötelező az új építésű házakba lakásszellőző berendezéseket beépíteni. Felhetelőleg néhány év múlva már hazánkban is így lesz.

 

 

Ez egy kettős csőrendszer kiépítését jelenti a házban, az egyiken az elhasznált levegőt szívjuk ki a házból, a másikon pedig a friss levegőt fújjuk be. Az energiatakarékosságot az biztosítja, hogy a kifújt magas páratartalmú meleg belső levegő egy lemezes hőcserélőn keresztül - keveredés nélkül - átadja a hőt a beszívott hideg levegőnek, így azt felmelegíti, maga pedig lehűl. A kifújt levegőből a pára a hűlés miatt kicsapódik, azt el kell vezetnünk a csatornába, a bejövő levegő viszont a felmelegedés miatt relatíve szárazabb lesz (a relatív páratartalma csökken). Az elszívást mindig a párás helységekből (fürdőszoba, konyha) a befújást pedig ezektől minél távolabb érdemes végezni, hogy a lakás teljes térfogata átszellőzzön.

 

A frisslevegő igény ökölszabályok szerint 30 m3/óra személyenként. Ennek megfelelően (illetve az épület sajátosságait figyelembe véve) kell szellőztetőberendezést választani, szem előtt tartva, hogy ezeket a berendezéseket nem ajánlatos a teljesítőképességük csúcsán járatni.

Definíció szerint passzívház fűtésekor elegendő ezt a szellőztetéshez felhasznált friss levegőt előmelegíteni (max. 52°C-ra) a kifűtéshez. 

 

A lakásszellőztető berendezés egy egyszerű szerkezet, két db ventillátorral, és egy hőcserélővel. Fontos a ventillátorok energia fogyasztása, hiszen ezek gyakorlatilag az év minden napján, akár egész nap járnak, ezzel a passzívház igen jelentős villamos fogyasztói. Fontos a hőcserélő hatásfoka is, hogy mennyi hőenergiát képes a kifújt levegő a bejövő hidegnek átadni. Ezen két szempont alapján minősíti a Darmstadti Passzívház Intézet a lakásszellőztető berendezéseket.